Funar, az RNEP elnöke nyilatkozott egy Szatmárnémetiben megjelenő lapnak: nagy katonai felvonulást kellett volna szervezni, jelentette ki, hogy figyelmeztessük azokat, akiknek román területre fáj a foguk. "Háromszor vonultunk be Budapestre." "Isten ments, hogy ismét bevonuljunk Budapestre, mert onnan nem térünk vissza hamar, s Románia tartományává alakítjuk át." "Mint ismeretes, ez a magyar népre és a romániai kisebbségre jellemző nomád szellem, barbár viselkedés nem tűnt el ezer év alatt sem. Valószínű, hogy mi, románok leszünk kénytelenek kigyógyítani őket ebből a feszélyezettségből, hogy ők is békés, európai, civilizált néppé váljanak, amely nem sóvárog többé idegen területek után." /Informatia Zilei (Szatmárnémeti), okt. 27., magyarul: Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 9. Média mell., ismerteti: Magyar Hírlap, nov. 2./
1994. november 1.
Nov. 1-jén Márton Árpád, az RMDSZ frakciójának alelnöke a Képviselőházban felolvasta az RMDSZ nyilatkozatát, amely a romániai magyarság elleni támadásokra hívta fel a figyelmet. Iliescu államfő, Oliviu Gherman szenátusi házelnök, a kormánypárt elnöke az RMDSZ legitimitását megkérdőjelező nyilatkozatai, Funarnak az Informatia Zilei lapban /okt. 27./ megjelent interjúja nem elszigetelt megnyilvánulások, hanem a magyarságot súlyosan sértő állásfoglalások. Felolvasott egy mondatot Funarral készült interjúból, amely a jelzett lapban jelent meg. Ez egy nép felsőbbrendűségét jelzi, ezt az ideológiát fasizmusnak nevezik, mondta. /Szabadság (Kolozsvár), nov. 3., Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 3./
1999. május 3.
Az 1992-es januári népszámlálás szerint a 26 363 összlakosságú Nagykárolyban a 40,93% román és 51,72% magyar anyanyelvű lakosból az áprilisban újságra előfizetők száma a következő: Szatmári Friss Újság 1070 példány, Romániai Magyar Szó 93, Gazeta de Nord-Vest 200, Informatia Zilei 150, Adevarul 70, Evenimentul Zilei 30. Az arányokat tekintve, fölösleges a kommentár. Igaz, hogy csak postai megrendelésekről van szó. Mert például a Nagykároly és Vidéke hetilap példányszáma 2000, ami a nagykárolyi olvasói igény kielégítését tekintve fölényesen lepipálja valamennyi más sajtóterméket. /Kétszer annyi. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 3./
2000. január 7.
Szatmárnémeti legnagyobb példányszámú helyi román lapja, az Informatia Zilei a város lakói közül az év emberét és az évtized emberét is megjelölte első januári számában. Az évtized kilenc embere közt csak két magyar van, Pécsi Ferenc parlamenti képviselő, aki a magánszektor fejlesztésében és Szabó István, a megyei önkormányzat alelnöke, aki a megyei költségvetés egyensúlytartásában szerzett valóban elismerésre méltó érdemeket. De a kilenc közt ott van Vasile Mois is, aki szélsőséges nézeteivel a románok többsége számára sem szimpatikus. A listát Virgil Magureanu, a SRI volt igazgatója vezeti, azzal az indoklással, hogy Szatmár megyéből származik, az elmúlt évtizedben innen ő jutott legmagasabb közjogi funkcióba, és leváltása után ide tért vissza. A lapnak az év emberéről készült listáján a húsz személy közt mindössze három magyar van: Riedl Rudolf prefektus, Szabó Károly szenátor és Varga Attila parlamenti képviselő. - Vitatható a lap névsora, hiszen helyet kaphatott volna Reizer Pál megyéspüspök, Schupler Tibor, a Caritas igazgatója, Ilyés Gyula alpolgármester, Szilágyi Ferenc vállalkozó, aki a köz(színház stb.) érdekében megmozgatta a privát szektort, vagy Kovács Jenő nagykárolyi polgármester. /Pécsi Ferenc és Szabó István az évtized szatmári emberei közt! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 7./
2000. augusztus 17.
A szatmári Informatia Zilei röpítette világgá a hírt: láthatáron az Orbán Viktor és Mugur Isarescu kormányfők közötti találkozó, méghozzá Marosvásárhelyen! A két miniszterelnököt egy ismert színházi ember, Ioan Cristea hívná meg, aki nemrég a szatmári színház főigazgatója volt és most nevezték ki a marosvásárhelyi Állami Színház igazgatójává. Közeli tervei közt szerepel Madách Az ember tragédiájának román nyelvű bemutatója, Octavian Goga fordítása alapján. Cristian igazgató nevezett lapnak úgy nyilatkozott, hogy egy ilyen alkalmat sem a magyar, sem pedig a román kormányfő nem hagyhat ki, s a bemutatón találkozniuk kell. /(Sike Lajos): Orbán-Isarescu találkozó lehet Marosvásárhelyen? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 17./
2001. november 23.
A legnagyobb példányszámú szatmárnémeti román lap, az Informatia Zilei mind jobban nyit a magyarság felé. Az 56-os magyar forradalom-és szabadságharc évfordulójáról nemrég tárgyilagosan emlékezett meg. /Sike Lajos: Magyar zászló román lap címoldalán. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 23./
2001. december 4.
Szatmárnémetiben a dec. 1-jei ünnep alkalmával feltűnt, hogy túl sok régi elvtárs és szekus bújt elő. A helyi magyarság képviselői /Szabó István, a megyei tanács elnöke, Riedl Rudolf alprefektus, Szabó Károly és Kereskényi Sándor szenátorok, Erdei D. István parlamenti képviselő, valamint Visnyai Csaba, az RMDSZ megyei választmányának tagja ott voltak az ünnepségen és elhelyezték az RMDSZ koszorúját. A legtekintélyesebb helyi román lap, az Informatia Zilei az utolsó oldalán közölte az elöljárók üzenetét, ugyanakkor a Szatmári Friss Újság az első oldalon, külön is kiemelve Iliescu elnök színes fényképpel illusztrált üzenetét. Mintha a magyar lapnak nagyobb ünnep volna dec. 1-je, mint a románnak, jegyezte meg az újságíró. /(sike) Előbújtak a régi elvtársak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 4./
2002. október 29.
Egy román alapítvány Szatmár megyében tartott közvélemény-kutatása alapján ha most lennének a helyhatósági választások, a megye lakosainak 31%-a az RMDSZ-re szavazna. Messze mögötte marad a második helyezett Szociáldemokrata Párt (PSD) 11%-kal. Amennyiben most választanánk polgármestert, a voksolók 34%-a Ilyés Gyulára, 21%-a Horea Andercóra, 17%-a pedig Gabriel Lesre szavazna. Arra a kérdésre, hogy melyik megyei politikusban bíznak meg leginkább, a megye lakosainak több mint egyharmada (31,2%) Ilyés Gyulát jelölte meg. Arra a kérdésre, hogy melyik sajtóorgánumból szokott értesülni a közéleti információkról, a megkérdezettek többsége a Szatmári Friss Újságot jelölte meg, második az Informatia Zilei, hamadik pedig a ProTV. /Túrós Lóránd: A Humanista Párt által ismertetett közvélemény-kutatás szerint: A megye legolvasottabb napilapja a Friss Újság. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), okt. 29./
2004. július 27.
Szatmárnémetiben a legnagyobb példányszámú román lap, az Informatia Zilei éveken át kedvező hangon írt Riedl Rudolf alprefektusról, aki Gheorghe Ciocan lemondását követően pár hónapig a megyefőnöki teendőket is ellátta, most hirtelen hangot váltott és ócsárolni kezdte Riedl Rudolfot. A kormány kinevezte az új prefektust, Valer Marian jogász és lapigazgató (Gazeta de Nord-Vest) személyében. Nyolc esztendős álma valósult meg ezzel a jogász újságírónak. Nyolc esztendeje, amikor a koalíciós kormányt beiktatták és Szatmár megyének új prefektus kellett, Riedl Rudolf mellett Valer Marian neve is szóba került. Illetékesek az RMDSZ jelöltjét választották. Emiatt Marian és lapja valósággal tűzet fújt. Várható volt, hogy a „magyar hatalmi túlsúlyt" (mármint a magyar Szatmár megyei tanácselnököt és Szatmárnémeti magyar polgármesterét) ellensúlyozni fogják, lehetőleg egy keményebb prefektussal. Kovászna megyéhez hasonlóan. Valer Marian leggyakrabban lekezelően, néha cinikus hangon írt a magyarokról. Sokan úgy ismerik, hogy kifejezetten uralkodó típus, sokan attól tartanak, hogy a Kovászna megyei feszültséget hozza magával. /(Sike Lajos): Marian Valer az új prefektus Szatmár megyében. A Kovásznaihoz hasonló feszültségre számíthatunk? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 27./
2005. március 22.
A nagyváradi ítélőtábla végleges döntést hozott: az ortodoxoknak át kell adniuk a Szatmárnémetiben a görög katolikusoknak a Mihály és Gábor arkangyalokról elnevezett templomot. A két világháború közt emelt, de félév százada a kommunista hatalom döntése nyomán az ortodoxoknak adott belvárosi templomot már évek óta peres eljárással próbálják visszaszerezni a görög katolikusok. Voltak már számukra kedvező bírósági ítéletek, de hiába, mert minden maradt a régiben. Ismerősek az ortodox egyház fondorlatai, elég a székelyföldi előrenyomulásuk eszközeire gondolni. A Szatmárnémetiben megjelenő román lap, az Informatia Zilei több ortodox papot megszólaltatott az ügyben, akik kimondták, hogy a templom továbbra is az övék marad. Azt is tudják, hogy fellebbezésüket a Legfelsőbb Bíróság csak 2006. június 13-án fogja tárgyalni! /(Sike Lajos): Nincs béke a szatmári görög katolikus templom körül. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 22./
2005. június 2.
Mint Erdély más városaiban annyi más értékes épületre, a kommunista párt Szatmárnémetiben levő vendégházára a rendszerváltás után a Vatra Romaneasca tette rá kezét. Vasile Mois szenátor később a Nagy-Románia Párt helyi szervezetének székhelyét is ide telepítette, de a sokszobás villát így sem sikerült belakniuk. Újabb két szervezetet hoztak ide, legalábbis a villa homlokzatára kifüggesztett hatalmas táblák szerint. Az egyik a Bécsi Diktátum által Elűzött Románok Szatmár Megyei Szervezete, a másik az Észak-Erdélyi Holokauszt, 1940–1945 Egyesület. Az év elején (kormányrendeletre) megalakult a Megyei Kulturális Hagyományőrző és Támogató Központ, a megyei tanács úgy döntött, hogy ezt a villát rendelkezésükre bocsátja, meghagyva a Vatrának egy 32 négyzetméteres irodát és az alagsori vendéglőt. Ez testületi döntés volt, az érintettek mégis Szabó István megyei elnököt és az RMDSZ-t okolják a kilakoltatásért, románellenességet emlegetve. Egy volt nomenklaturista, a kommunista párt megyei bizottságának volt titkára, nyílt levelet intézett Szabó Istvánnak, a megyei tanács elnökének és az RMDSZ-nek. Ebben dr. Ioan Corneanu sztálinistának, nacionalista méregkeverőnek, antiszemitának nevezte a címzetteket, mert kiűztek a villából egy zsidó szervezetet. Azonban Décsei Miklós, a szatmári zsidó hitközség vezetője leszögezte, hogy az említett Holokauszt Egyesület nem az övék, s nem vállalnak vele közösséget, mivel azt pártalapon hozták létre. A nyílt levél az 1940-es bécsi döntés „román elűzéseihez” hasonlította a kilakoltatást, valójában az egykori pártvillába a románok helyett nem magyar, hanem egy másik román szervezet költözött. A nyílt levél írója végül a magyarokat és származékait is elátkozta, és ennek helyet adott az Informatia Zilei című lap. A megyei tanács rendes ülésén kiállt a döntés mellett, hiába fellebbezett a Vatra, a román többségű tanács megvédte magyar elnökét. /(Sike Lajos): Kommunista- nagy-romániás támadás. A román többségű megyei tanács megvédte elnökét! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 2./
2006. augusztus 30.
Főképpen a Romania Mare hetilap 16 év óta következetesen démonizálja a magyarságot. A szélsőségesség térhódítását jelzi, hogy július elején a közvélemény-kutatások kimutatták, hogy a Nagy-Románia Párt (NRP) népszerűsége meghaladta a szociáldemokratákét. Corneliu Vadim Tudor, az NPR elnöke 15 éve jósolja, hogy ő lesz Románia elnöke. Megszállottságában a véres eszközöktől sem riad vissza. 1999. január 15-én felhívást intézett a Zsil völgye tüntető bányászaihoz, hogy foglalják el Bukarestet, a hatalom fényűző irodáit. Miron Cozma szakszervezeti vezetővel (akkor egyben a Nagy-Románia Párt alelnöke volt) az élen mintegy kétezer bányász el is indult Bukarest főváros felé, miközben állandó kapcsolatban álltak C.V. Tudorral. A karhatalomnak csak az olténiai Stoeneti-nél sikerült a menetoszlopot szétszórnia, és Miron Cozmát őrizetbe vennie. Az esemény után több személyiség követelte a Nagy-Románia Párt törvényen kívül helyezését, de ezt nem tudták elérni. Barabás István emlékeztetőnek idézett a szélsőséges lapok előző évfolyamaiból. Romania Mare, 1990. november 9.: Mikor magyar fiatalok Sepsiszentgyörgyön valamilyen államellenes akcióba kezdenek, a házak ablakaiba gyertyát vagy asztalilámpát helyeznek, hogy veszély esetén a harcosok oda menekülhessenek. Hargita és Kovászna megyei erdők mélyén olyan fiatalok sátoroznak, akik budapesti akcentussal beszélnek, a lakossággal nem érintkeznek, hanem beintésre várnak, hogy elinduljanak célpontjaik felé. Mivel az RMDSZ segíti őket, követeljük e szervezet azonnali betiltását, ellenkező esetben „a nagyon közeli jövőben” Erdély-szerte súlyos zavargásokra kerül sor. A Nagy-Románia Párt lapjában, a Politica címűben 1992. március 14-én Eugen Barbu /azóta elhunyt/ író felhívással fordul olvasótáborához: „Testvérek, készítsétek elő fegyvereiteket, és vonuljatok ki az utcára, mert ez így nem mehet tovább: mindenféle idegbetegek éjjel-nappal álmodoznak sokat próbált ősi földünk megszerzéséről!” A hang nem változott az évek során. Romania Mare, 2006. június 23.: „Hargita és Kovászna megyében kitört az autonómia hisztériája. Ennek szellemében, az RMDSZ üldözi a románokat, leváltja őket tisztségeikből, szükség esetén tettlegességtől sem riad vissza. Megmentésük csak úgy lesz lehetséges, ha a NRP kerül hatalomra, és az RMDSZ vezetőit nyakukon kővel a Balatonba veti.” Vasile Mateinek, a Román Nemzeti Egységpárt képviselőjének 1997. november 18-i sajtónyilatkozatából: A román állam elvesztette befolyását Hargita és Kovászna megyében, a helyi hatalom irányító központja Budapest lett. A két megyét félkatonai jellegű magyar alakulatok hálózták be, de van már belőlük Moldvában és a Duna-deltában is. Valamennyien felkészültek egy esedékes polgárháborúra. Ziua, 1997. december 16.: Miután találkozott a Vatra Romaneasca tagjaival, George Pruteanu szenátor a marosvásárhelyi ortodox esperesi hivatalban tartott sajtóértekezletén úgy értékelte, hogy a Székelyföldön náci, rasszista mentalitás érzékelhető. Tricolorul, 2005. január 15.: A NRP felhívja a figyelmet a magyar irredentizmus egyre veszélyesebb terjedésére. Ha Traian Basescu elnök nem zárja ki a kormányból a terrorista RMDSZ-t, úgy napjai az állam élén meg vannak számlálva, mert egy minden eddiginél hevesebb népfelkelés végképp elsepri székéből. Gheorghe Funar (jelenleg szenátor, a NRP főtitkára) kezdettől reményteljes harcosa az extrémizmusnak. Egyik jellemző megnyilvánulása a szatmári Informatia Zilei 1994. október 27-i számában: „A magyar nép és romániai kisebbsége nomád, barbár szelleme nem tűnt el az ezer év alatt. Nekünk, románoknak kell kigyógyítanunk, hogy civilizált, európai, békés néppé változzék és ne fájjon a foga idegen területekre. Isten óvja attól, hogy mancsát még egyszer román területek felé nyújtsa.” Funar bálványa, C.V. Tudor közben a roma közösséget vette célba (Romania Mare, 1998. augusztus 21.): „A cigányokat munkatáborokba kell küldeni.” National, 1997. szeptember 14.: Lazar Ladariu képviselő, a Vatra marosvásárhelyi ideológusa: „A magyar szeparatisták régi terve, hogy saját külön iskoláik legyenek. Így térünk vissza Marosvásárhely 1990. márciusának mini-államcsínyjéhez. Ha az erdélyi fejlemények veszélyes méreteket öltenek, megtaláljuk a módját, hogyan lépjünk fel az RMDSZ provokációi ellen, mert ez így nem mehet tovább!” C.V. Tudor rálicitál (Romania Mare, 1997. november 21.): „Mikor kormányra kerülünk, megalakítjuk Erdély Újjáépítésének Minisztériumát, hogy végre lecsillapítsuk a magyarokat, vegyük el Ázsia szülöttjeinek kedvét attól, hogy beavatkozzanak a mi kétezeréves nemzeti konyhánk dolgaiba. Vegyük kézbe a puskát!” Gheorghe Funar hozzáfűzte (Jurnalul National, december 10.): Hargita és Kovászna megyében szükségállapotot kell bevezetni, amíg nem késő! Evenimentul Zilei, 1998. október 15.: A NRP Kovászna megyei szervezetének elnöke ismerteti a helyi Román Nemzeti Gárda felépítését. 127 tagja közül heten zsoldosok, akik harcoltak Jugoszlávia megmentéséért is. A gárdák állandó készenlétben állnak, miközben kapcsolatot tartanak fenn Brassó és Bákó megyei alakulatokkal. Joguk van védelmezni őseik földjét, ahogy a kurdok, baszkok és palesztinok is teszik. Ha az RMDSZ gyakorlatba ülteti autonómia-terveit, vezetőit lakásukon fogják el és kivégzés céljából törvény elé állítják őket. A soviniszta-rasszista uszítás mindmáig legfőbb fóruma, a Romania Mare hetilap első száma – Ion Iliescu államelnök engedélyével – 1990. június 8-án jelent meg az erőszak kultuszának és az Erdély-hisztériának teljes fegyvertárával. Június 22-én már arról cikkezett, hogy a magyarok mozgolódnak, „veszélyben vagyunk államként és nemzetként egyaránt.” Atentie la Ungaria! (Figyeljünk Magyarországra!) cím alatt szeptember 7-én kezdi el közölni cikksorozatát, mint a „védekezés” stratégiáját és taktikáját. 1990. december 7-én C. V. Tudor írta: „Az ország veszélyben. Vegyük hát kézbe Horea lándzsáját, védjük meg magunkat nemcsak Magyarország, hanem az ENSZ ellen is!” Felhívta Ion Iliescu elnök figyelmét arra, hogy ha nem tudja elfojtani a magyar sovinizmust, ahogy Ceausescu tette, katonai diktatúrára lesz szükség. 1998. szeptember 13.: „Az RMDSZ hiába határolja el magát Tőkés Lászlótól, mert ugyanazokat a revizionista eszméket hirdeti. A helyzet súlyosságát fokozza, hogy Budapesten horthysta kormány került hatalomra. Mivel az RMDSZ halálos veszély a román államra, követeljük, hogy vezetőit állítsák bíróság elé, szervezetüket helyezzék törvényen kívül, Tőkés Lászlót sürgősen toloncolják ki az országból, az etnikai tisztogatásnak alávetett Hargita és Kovászna megyében vezessék be a sürgősségi állapotot, és legkésőbb 1998 novemberéig szervezzük meg az előrehozott választásokat. Ha az RMDSZ-t nem sikerül megfékezni, a NRP erkölcsi és politikai kötelességének érzi, hogy a lakosságot önvédelemre mozgósítsa, ahogy a világon mindenütt történik, a terrorista szervezetek ellen.” Ez a hang nem változott: 2006. június 23-án C.V. Tudor a Romania Mare vezércikkében büszkén hirdette, hogy mindaz, amit ő 1990-ben az Atentie la Ungaria! cikksorozatban jósolt, mind beigazolódott, mert a magyar revizionizmus ma is Trianon revízióját hirdeti, hogy Erdélyt bekebelezze. Az erőszak hirdetésében már 1990 őszétől új erők csatlakoztak C. V. Tudor mellé. Zig-Zag, 1993/20.: Radu Sorescu, a frissiben alakult Noua Dreapta neofasiszta párt vezére nyilatkozott programjáról: „Szükségesnek tartjuk az erőszakot, hogy fajtánk megtisztuljon erkölcsileg. A demokrácia a nemzeti szellem árulója. Ha egymillió magyar nem ismeri el a román államot, egymillió magyart ki kell tiltani az országból. A cigányok számára rezervátumokat kell létesíteni. A csavargók és az idegen elemek megfékezésére javasoljuk nemzeti gárdák létrehozását. Mi nem irodai politikát akarunk művelni, hanem nyílt harcba kezdünk, első lépésként katonai diktatúra segítségével.” Ion Solcanu szociáldemokrata szenátor 1997 novemberében a parlamentben politikai nyilatkozattal és a sajtóban felhívással fordult a Demokrata Konvenció kormányához: „Nemzeti érdek megtartani Hargita és Kovászna megye román lakosságát a maga iskoláival, templomaival, ortodox püspökségével, múzeumaival és román katonai alakulataival együtt, ideje lenne tehát felépíteni a sepsiszentgyörgyi csendőr-zászlóalj laktanyáját. Megtörténhet, hogy szükség lesz a csendőrökre, hamarább, mint bárki is gondolná”. National, 1997. szeptember 17.: Sergiu Nicolaescu szociáldemokrata szenátor nyilatkozatából: „Erdély kérdésében Románia rendkívül nehéz helyzetben van. Még néhány év, és elveszíthetjük, mert Magyarországé lesz. A megelőzésre legjobb megoldásnak látom azt, amit 1990-ben is javasoltam az akkori hatalomnak: Erdély militarizálását. Telepítsünk be ezredeket, hadosztályokat, növeljük meg a helyőrségek állományát, tehát helyezzük ide a Román Hadsereg súlypontját. Nem háborús meggondolásból, mert egy NATO-tagállam ellen nem győzhetünk, hanem megfélemlítés céljából. Jó volna nagyvállalatokat is létesíteni és oda más tájakról román munkásokat hozni. Ameddig nem szórjuk szét Erdély magyarságát, addig nem tudjuk asszimilálni és nem szabadulhatunk meg az ősi román föld elvesztésének rémálmától.” 1999. március elején Anghel Andreescu tábornok meglátogatta a Hargita és a Kovászna megyei csendőrparancsnokságokat, majd Marosvásárhelyen találkozott a sajtóval. „A régió specifikumával” kapcsolatban bejelentette, hogy a csendőrség kötelékében külön alegységeket képeznek ki a szeparatista próbálkozások meghiúsítására. C. V. Tudor 1999. november 29-én megjelent kiáltványából: „Ha a magyarok abszurd módon kikiáltják Erdély autonómiáját, ti, románjaim, hogyan reagáltok? Tudom, én mit teszek: fogok egy gépfegyvert, mert megelégeltem, hogy csúfot űzzenek belőlünk; inkább haljak meg oroszlánként, mintsem patkányként. Nem vagyunk extrémisták, de azt akarjuk, hogy a magyarok, cigányok, zsidók, egyéb kisebbségek tiszteljenek bennünket, románokat, mert mi vagyunk a házigazdáik. A NRP készen áll, hogy átvegye a hatalmat.” Ziua, 2006. március 10.: Bizonyára közelgő nemzeti ünnepünkre való tekintettel, riportot közöl a Hargita és Kovászna megyei interetnikai konfliktusok megelőzésére kiképzett PSYOPS rohamosztagról. Ugyanebben a lapszámban a kolozsvári Sarmisegetuza hazafias alapítvány figyelmezteti az államelnököt, hogy napirenden van a Székelyföld autonómiájának kikiáltása. A megelőzés érdekében fel kell oszlatni a félkatonai Székely Légiót, és román nemzeti gárdákat kell alapítani. Romania Mare, 2006. március 3.: Az Ungurii oldal szalagcíme: Közeledik március 15.: riadó, fegyverbe! Revizionista utcai tüntetések várhatók, hogy átalakuljanak területi követelésekké! 1998. október 29-én Kerekes Károly, az RMDSZ Maros megyei képviselője politikai nyilatkozatban figyelmeztette a parlamentet a veszélyre: a Nemzeti Egységpárt (PUNR, akkori elnöke Gheorghe Funar) Maros megyei szervezete sajtóértekezleten jelentette be, hogy egyetért a NRP kezdeményezésével az Erdélyi Nemzeti Gárda megalakítására. A képviselő hozzátette: az erdélyi magyarok bőrükön érezték, mit jelentett számukra a Vasgárda meg a Maniu-gárda, ezért fenyegetésnek fogják fel a tervet, annál inkább meglepő, hogy sem az Államelnökség, sem a kormány, sem a politikum nem foglal állást ellene. Hogy mi lett a figyelmeztetés foganatja, bizonyítja Kónya-Hamar Sándor képviselő 2000. március 7-i politikai nyilatkozata: Kolozsvárott, a NRP keretében újra szervezkedik a legionárius mozgalom, első lépésként megalakult a Keresztény Nacionalista Klub. Az extrémizmus térhódításával egyidejűleg, Ion Iliescu elnök a Tineretul Liber 1992. június 5-i számában megnyugtatta a kedélyeket: „Mind törvényhozási, mind intézményi szempontból, de társadalmi-politikai gyakorlatunkban is, a kisebbségeknek minden jogot megadtunk.” /Barabás István: Az extrémizmus vért kíván. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 30./
2008. november 6.
A napokban a Poesis, a Szatmárnémetiben kiadott román folyóirat különdíjjal ismerte el költő Markó Bélát. George Vulturescu költő-főszerkesztő kiemelte, hogy Markó versei nemcsak a magyar, de a román, német és más nyelvű olvasók számára is értéket jelentenek. Szatmár megyében leépül, teret veszít az etnikai alapú voksolás, döntés, írta lap főmunkatársa. Ahhoz, hogy Csehi Árpád megyei tanácselnök 25 ezer szavazattal megverje PSD-s riválisát egy olyan megyében, ahol a magyar lakosság számaránya 37 százalék, nem elég a magyarok nagyobb mozgósítása. Ugyanígy Szatmárnémeti 39 százaléknyi magyar lakossága sem tudott volna 8,5 ezer plusz szavazatot adni Ilyés Gyula polgármester fölényes győzelméhez. Sok ezer román úgy látta, hogy Csehi és Ilyés sokkal jobb, mint a román pártok jelöltjei. Vannak gesztus értékű tettek. A Poesis folyóirat ünnepén megkoszorúzzák a magyar költők szobrait is. Kőszegremetén javítják a református templomot, két román vállalkozó nyolcezer lejt adományozott a javításra. Az Informatia Zilei, a legolvasottabb román lap Szatmárnémetiben rendszeresen és korrekt módon ír a magyar kulturális eseményekről is. Legutóbb fényképes riportot közölt a cikkíró könyvbemutatójáról, miközben „a globalizáció hűséges” szolgája, a Szatmári Friss Újság egy hírben sem említette. /Sike Lajos: Más a módi. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 6./
